Az én Ligetem

Most mindenki nagyon jól ismeri a Városligetet, mindenkinek véleménye van a tördezett betonról és a “dzsuváról”, a sör-virsliről. Arról, hogy recortán futókör nélkül nem is lehet futni, beton focipályán nem lehet focizni. A Liget látógatói szerencsére semmit nem tudnak arról, hogy mit illik és mit nem illik élvezni vagy szeretni. Semmit nem tudnak arról, a lakossági egyeztetések szerint hogyan érzik magukat a Ligetben.

Szerintem nagyon sok Városliget van. Nagyon sok történet, emlék, bosszúság és öröm adja ki azt, hogy mi a város és lakói számára a Liget. Ha nem sötét szobákban udvaroncok kínálnák az elmés megoldásokat, akkor ilyen történetekből kéne felépíteni a terveket. Arra gondoltam, hogy gyorsan feldobok egy-két tucat emléket a sajátomból egy térképre. Ne rajtam múljon, hogy nem így készül a várostervezés.

Vita a Városligetről a Tilos Rádióban

Bár 10 éve tervezgetik, 2013-ig senki nem tudott róla, mi az? Magyarország utóbbi negyed századának legnagyobb léptékű kulturális beruházása a Liget Budapest / Múzeumi Negyed projekt, ami Európa legrégebbi közparkjának, a Városligetnek az arculatát és funkcióit is átrendezi. Az alapvető döntések még azelőtt megszülettek, hogy a nyilvánosság megismerhette volna a terveket. A Tilos Rádió sorozatot indított a témáról, és április 12-én 16.30-tól egyedüliként élőben közvetíti a tiltakozók és az építtetők vitáját.

mese1A műsor hangfelvételével frissítve.

“Vita a Városligetről a Tilos Rádióban” bővebben

Ujjé!

A jó infrastruktúra miatt sokan a játszóterek szomszédságában élik mozgalmas életüket. Egyszer egy elhagyottan lángoló bevásárlókocsit találtam a hajléktalanlét kellékeivel. Ha ezt egy galéria falán látom egy képen, az nagyon mondanivalós lett volna. Így csak a tűzoltókat hívtam. – Utánközlés a Litera netnaplójából.

Jártak a Városligetben mostanában? Csodálatos hely. Mindenki arra használja, amire akarja. Emiatt senki sem boldog igazán. A hajléktalannak túl hangosak a gyerekek, a szülőknek túl ijesztő a növekvő nejlonváros. A Főkert munkatársai, mint valamilyen ENSZ-katonák lógnak kishaszonjárműveikről. Ők tartják elvileg a rendet, de kívül vannak az egész mikrovilágon, pont ahogy a kéksisakosok.

Amikor gyerek voltam, sokat jártunk be Újpestről a ligetbe. Nagyon irigyeltem azokat a kölyköket, akik itt laktak a környéken, és biciklivel jöhettek. Az én biciklimet nem cipelték végig a 30-as buszon. Így utólag teljesen megértem a szüleimet. Még nem volt műanyagmotor akkoriban, csak a háromkerekű fémvázas piros-sárga tricikli. És az osztályszerkezet akkori állapotának megfelelően a 30-as busz egy zsúfolt munkásjárat volt. Jó tíz évvel később a liget mellé költöztünk. Párszor lementem bicajozni, de az már nem volt ugyanaz. Túl könnyen elérhető lett. Akkoriban még megvolt az összes szabványellenes, vadregényes játék a tucatnyi játszótéren. Házgyári betongyűrűkben lehetett bujkálni, fénykorát élte a tüskeböki becenevű mászóka-féleség, amiről mára vagy a fenntartók, vagy a fémgyűjtők fűrészelték le a mászótüskéket. Még éppen megvolt Lenin, a Tanácsköztársaság szobra és a Tribün is, ahonnan a kedves vezetők integettek egykor. 1990-ben már a Republik és Beatrice integetett onnan. A Tanácsköztársaság szobra (ma Regnum Marianum fakereszt) mögött álló zászlórudakra valaki hintát szerelt.

A lakosság kezdte elfoglalni a ligetet, és arra használta, amire való. Ment a játszóterezés, a smacizás, a hintázás a zászlórúdon. A Petőfi Csarnok is nagy napjait élte. Hétvégenként a bolhapiac bekapcsolódott a kelet-európai batyus vérkeringésbe. Volt ott gázspré, mezítlábas Karpati, számtalan Komár-lemez és Szilvási Lajos-könyv. Tulajdonképpen decens hely volt, aki aknavető gránátot akart venni, az inkább Szegedre ment, jegesmedvéért meg Miskolcra kellett menni az avasi piacra. Voltak jó koncertek is a PeCsában, és fénykorát élte a Depeche Mode-klub. Rendezvények előtt jól fogyott a nagyipari félédes Merlot a benyomott dugójú palackokból. Valószínűleg akkor is tele volt dobálva az egész liget üres üvegekkel, mint most, csak nem tudtam elképzelni, hogy ez másképpen is lehetne.

Mára két szuper EU-konform játszótér váltotta fel a tíz veszélyest. Még jó, hogy sok környékbeli gyerek otthon tévézik anyuékkal, különben egymást taposnánk a csúszdáknál. Régi kultúrája van a pocakos tömegsportnak a ligetben. Óriási ping-pong partik mennek a betonasztalon, hozott hálóval. A lábteniszt szintén hozott hálóval játsszák, a kosárlabdát pedig hozott seprűvel, ami az avar eltakarításához kell. Új jelenségként megjelentek a harcművészetek. Vannak csapatosan futó marcona mezitláb karatésok, egy-egy tajcsizó kínai kereskedő, és meglehetősen sok jelmezes figura, akik komikus komolysággal valamilyen bottal hadonásznak. Egyre több a fitneszgörkorcsolyás, a kerékpározó család, és a futó. Sok béna próbálkozás után újra lett barátságos vendéglátás a ligetben. A Pántlika egy úgymaradt hely, gondolom még a városligeti BNV-re építhették. A retró és a kiülős hullám repítette újra magasba. Nyáron már a Kitchen Budapest szülinapi bulija is itt volt. A másik jól működő konstrukció a Kertem. Ez nappal egy nyugis beszélgetős hely, este zsibongó kocsma. Délután a környékbeli óvodások lepik el szüleikkel.

Meglepő, de egészen felelős magatartásúak a kutyasétáltatóak. Igaz, aki szét akarja hagyni a kutyapiszkot, az nem jön el a Városligetig. Mackó, papucs egy-két szál Viceroy, kicsúszik a cucc az óvoda kerítésénél és készen is vagyunk. A kutyaszarral nincs gond. Az emberek viszont nem szedik fel a saját kakájukat. Nyilvánvalóan a társadalom a felelős azért, hogy egyre több Robinson lakja a Városligetet. Egész kis dobozvárosok épülnek, és nem csak az elhanyagoltabb részeken. Futás vagy gyereksétáltatás közben könnyű beleszaladni egy-egy kakáló, rókázó vagy éppen üzekedő polgártársba. Akár bukolikus is lehetne, hogy a Vajdahunyad vára melletti elhagyott épület szomszédságában bográcsban rotyogtatják a számkivetettek a paprikáskrumplit, de két lépés múlva megint az orrfacsaró húgyszag csap meg. A jó infrastruktúra miatt sokan a játszóterek szomszédságában élik mozgalmas életüket. Egyszer egy elhagyottan lángoló bevásárlókocsit találtam a hajléktalanlét kellékeivel. Ha ezt egy galéria falán láttam volna egy képen, az nagyon mondanivalós lett volna. Így csak a tűzoltókat hívtam.

Mindenki csak elfordítja a fejét. Van aki undorból, van aki úgy gondolja, hogy ez a szolidaritás, van aki úgy gondolja, hogy ez nem az ő gondja. A “betört ablak”-elv . szerint egy üres ház első betört ablaka után betörik a többit is, beköltöznek társadalomonkívüliek, jön a bűnözés, lerohad a környék. A törött ablak azt jelenti, hogy nem törődik senki semmivel. Hogy mindent szabad. A ligetben már betörtek az első ablakok. Ezután jön majd egyik a másik után. Szerintem nem a szolidaritás megnyilvánulása az, ha az emberi méltóság eldobásának ilyen tág teret hagyunk. De ez messzire vezet. Én annak drukkolok, hogy a Városligetet a gyerekek, a tajcsizó kínai boltosok, a bicajosok, a fűben olvasók, a pocakos ping-pongozók, a padokon randizó fiatalok foglalják el. Azokon a napokon, amikor nincs majális, Nők Lapja családi nap, rendőrségi kutyás bemutató, se Jobbik-demonstráció, nagyon kellemes hely lehet ez.