Hogyan legyünk jók?

A „hogyan legyünk jók”-kérdés nagyon spirituálisnak és szentimentálisnak hangzik, pedig az erős társadalmi normák hatása mérhető gazdasági hatásokkal jár. – Másodközlés a Litera Netnaplójából.

Hétfőn reggel az APEH-nál kezdek. Állítólag nem fizettem be valamilyen adót. Szerencsére megvan az igazolás a befizetésről. Már akkor gyanús volt, amikor küldtek egy levelet, hogy kérésem ellenére nem utalnak vissza pénzt, mert sokkal tartozom. Nem kértem vissza semmiféle pénzt. Ha tízből egyszer bejön abból már megvan az éves jutalomkeret, meg a karácsonyi bulira Mága Zoltán a fehér hegedűvel. Azt mondják jobb élőben bemenni az APEH-ba. Kíváncsi vagyok, hogy szükséges-e még manapság is sárm a hivatali ügyintézéshez?

Én nem irtózom a szabályoktól és az eljárásrendektől, sem azoktól, akik ilyen keretek közt végzik a munkájukat. A köztisztviselők döntő többsége igyekszik felelősségteljesen és humánusan betölteni a szerepét. A szabályok és eljárások meg arra kellenek, hogy legyen az ügyeknek egy kiszámítható, személytelen folyása. Akár egy gép is végezhetné azt a munkát. A problémás esetek felében egy ügyintéző robotot szeretnénk, a másik felében egy megértő embert. Amióta nem feltétlenül találkozunk minden hétvégén ugyanabban a templomban azokkal az emberekkel, akiktől ügyeink függnek, jobb, ha a szabályokra hagyatkozunk. Szabályok nélkül, ugyanis, csak a józan ész erejében és a felebaráti szeretetben, a közös értékekben és viselkedési normákban bízhatnánk. Ez kiszolgáltatottságot jelent, hiszen mindenkinek más elképzelései vannak a józanságról és az emberségről. Jöjjenek hát a szabályok! De azok legyenek nagyon jó és nagyon kiszámítható eljárások. Ez a gyakorlatban több és részletesebb szabályt jelent. A szabályok sűrűjében, azonban gyakran elvész a józanság. Létező kategóriákba kell besuvasztani a sokszínű valóságot.  Ahol a szabályok nem adnak eligazítást, vagy túl merevek, ott van szükségünk az emberségre. Szóval, legyen szabály is, de emberség is. Legyen egy nagy tudású robotpilótánk, de ha baj van, jöjjön a kapitány.

Ahol a formális szabályok nem segítenek, ott az informális normákra hagyatkozunk. A normák alapvetően az egymással szemben támasztott viselkedési elvárásokból erednek. A társadalom bonyolultságának egy bizonyos fokáig nagyon szépen működhet egy társadalom írott szabályok nélkül. E fok után pedig, a bürokratikus társadalom hatékonyságát teremtik meg a normák.

Drukkerszívnek nagyon tetsző, ha valaki jó sokszor ismételgeti a piaci kapitalizmus halálát. Sokszor igyekeznek szembeállítani a jó erkölcsöt a piaci tranzakciókkal. A valóságban sikeres gazdaság és sikeres társadalom ott alakulhatott csak ki, ahol az erős erkölcsi normák együttműködésre ösztönözték az egyéneket. Ahol megteremtették a célok összehangolásához elengedhetetlen kezdeti bizalmat. Ahol a szolidaritás normájának követése széles tömegek előtt nyitva hagyja az érvényesülés útját. Nem úgy tűnik, mintha ma Magyarországon lenne egy olyan erkölcsi normarendszer, amire biztosan lehetne hagyatkozni erős, írott szabályok hiányában. Legyen szó APEH hivatalról, egy használtautó vásárlásról, vagy akár önkéntes történelmi igazságtételről. Az erényről alkotott elképzelésünk akkor lesz újra erős és egységes, ha egymás között, magunk intézzük ügyeinket, és nem szaladgálunk mindennel újabb és újabb erős szabályokért az államhoz. Amikor nem annak érvényesül az akarata, akinek jobb drótja van a döntéshozókhoz, hanem akinek jobb érve van a döntéshez.

Mennyivel egyszerűbb lenne szabályzatok követése helyett egyszerűen csak jónak lenni. Igény lenne rá. Több mint 11 ezren voltak kíváncsiak arra egy sportcsarnokban, hogy a Dalai Láma szerint hogyan kéne jónak lenni. A „hogyan legyünk jók”-kérdés nagyon spirituálisnak és szentimentálisnak hangzik, pedig az erős társadalmi normák hatása mérhető gazdasági hatásokkal jár.

Legyenek jók! Jobban megéri, mint lottózni.