Médiamix Online

Volt egy Médiamix című remek tévéműsor, és volt egy Médiamix című hasonlóan jó havilap. A műsorba szinte csak belefutni lehetett, mivel különféle késői időpontokban adta a közszolgálati csatorna. A nyomtatott lap hét évfolyamot élt meg. Rendszeres olvasója és alkalmi szerzője is voltam. Most elindult az új honlap, ahol elérhető a régebbi számok archívuma és folyamatosan megjelenő új cikkek is.

Update: Temettem a tévéműsort, de nagyon is létezik. Legutóbb április 26-án volt adásban, témája: Tüntetés a képernyőn és a neten. Csengey Dénessel indul az adás, ahogyan 1989. március 15-én az MTV lépcsőjéről szónokol.

Régi cikkeim a Médiamixben:
Bűnbak: a média
Az amerikai elnökválasztás az interneten
Vetélkedő műveltségek
Mire jó a tévéerőszak?

Korábbi Médiamix tévéműsorok a NAVA-ban (>)

Digitális átállás 2012

A napokban négypárti egyezség született a 2012-es digitális átállásról. Megszűnik a televízióadások földfelszíni analóg sugárzása és helyette jóval ‘okosabb’ digitális sugárzásra áll át Európa. A feladat megoldása szakpolitikai szinten egész jól sikerült. De mi értelme az egésznek?

A túlzottan átpolitizált médiaszabályozás körüli hűhót a források szűkösségével szokás indokolni. A technológiai fejlődéssel egyre kisebb a szűkösség hatása, de továbbra is létezik. A 2006-ban Magyarország számára kiutalt 8 televíziós frekvenciatartomány a bevett MPEG-2 (8mb/s) tömörítéssel körülbelül 30-40 csatorna országos szórására lesz alkalmas. Egy átlagos kábeltévén 48-54 csatorna fér el, és sokszor még az is szűkös. Például amikor az AXN-re cserélik a Mezzo csatornát. Az ötből négy párt ‘történelmi’ egyezségét a lehetőségek bővülése tette lehetővé, mindenki kedvencének jut hely a földi digitális sugárzásban. Az átállás szükségessége vitatható, de berzenkedni már nincs értelme, mert közös EU-s határozat rendelkezik róla.

Ma Magyarországon a háztartásoknak kevesebb, mint harmadában érhető el csak földi sugárzáson keresztül tévéműsor. Ezek nyilvánvalóan a rosszabb infrastruktúrájú településeken élő hátrányosabb helyzetű honfitársaink háztartásai. A digitális adás vételéhez minden lakásba külön dekóderre van szükség, ami minimum 15 ezer forint kiadást jelent háztartásonként. Még nem lehet tudni, honnan lesz dekódere ennek az 1,2 millió háztartásnak 18 milliárdért. Ha addig nem állítják vissza a televízió előfizetési díjat, akkor ez csak egy egyszeri költség, ami nem tűnik soknak. A kérdés, hogy meg tudják vagy meg akarják-e fizetni ezt a díjat a háztartások, vagy az állam biztosítja számukra a dekódert, hogy ne sérüljön az információhoz való alkotmányos joguk? Biztosak lehetünk abba, hogy a fogható 30-40 csatorna között kisebbségben lesznek a közszolgálati tartalmak.

Miközben a digitális átállás hazai tervezése folyik, egyre jobban terjednek különféle internetes televíziózási megoldások. A jéghegy legális csúcsa az iTunes tévéműsor boltja, de ennél sokkal nagyobb forgalmat bonyolítanak a torrent hub-ok , ahol könnyedén követheti bárki kedvenc sorozatának amerikai sugárzását. Az okosabb tévétársaságok már maguk kínálják online megtekintésre műsoraikat, az azokat megszakító reklámokkal együtt. Egyre jobban terjedőben van a p2p televíziózás is, ahol realtime lehet követni a műsort. Természetesen egyelőre itt sem a legális vállalkozások járnak az élen. A szerzői jogokra fittyet hányó kínai fejlesztések a legsikeresebbek, amelyek közül egyik-másik akár 300 csatornát is kínál. Ha valakit nem érdekel a Nyíregyháza-FTC NB-2-es rangadó, amit a Sport1 ad, akkor kedvére válogathat az NBA, az NHL vagy a brazil focibajnokság közvetítéseiből . A műsor általában 270-500 Kb/sec átviteli sebességgel érkezik, ami egy jégkorong közvetítésnél elég gyenge, de még mindig sokkal élvezhetőbb, mint a magyar foci kristálytiszta felbontásban. A szolgáltatás gyorsan fejlődik, az ázsiai csatornák után egyre több nyugati érhető el, megjelentek az első tévéújságok is a 2p2 tévékhez.

Mire lesz egy használható, technológiasemleges médiatörvény, addigra már nem lesz, aki képes lenne szabályozni a tartalom sugárzásának, fogyasztásának feltételeit. A médiatörvény csendben jelentéktelenné válik. Egyre nagyobbakat nevetünk majd a politikusok és az ORTT kényszeres szabályozási vágyán. Az otthoni interneteléréssel rendelkező 25%-ot már most sem érdekli ez az egész, nincsenek rászorulva, hogy állami szereplők csomagolják nekik a tudást. A technológia kimentette őket a zsákmány státuszból. Csak az a kérdés, hogy időközben mi lesz azokkal, akik ma még ugyan le tudják szedni a levegőből a három országos analóg csatornát, de az internet szabadsága nagyon messze van tőlük? Nekik valószínűleg nem pártkötődésű hírcsatornákra lenne szükségük, hanem minőségi közszolgáltatásokra a tartalompiacon.