CD vásárlás

Rettenetesen hangzik a cím. Már maga a CD is, mint formátum. A vásárlás, meg még ásatagabb ebben a kontextusban. Mégis az történt, hogy ismét elkezdtem lemezeket venni. CD lemezeket.

Amikor a kilencvenes évek végén abbahagytam a lemezvásárlást, akkor körülbelül 5-6000 forintot kértek egy cédéért a hazai boltokban. Azóta csak ennek töredékéért vásároltam leárazáson vagy az interneten vagy külföldön. Azóta szépen lementek a hivatalos árak is. Itthon természetesen kevésbé. Szép irodalma van az új kulturális piaci modelleknek, a szerzői jog reform szükségességének, a fájlmegosztás kulturális és gazdasági hatásainak. Én most inkább a saját történetemet írom le: Hogyan kezdtem tíz év után újra zenét vásárolni.

Ahogy az ember öregszik, az elismerését csápolás mellett pénztranszferrel is szívesen kifejezi. De sokkal több zenét hallgatok, mint amit meg lehet venni. Ekkor jön a morális alkudozás. Letöltöm a Springsteen lemezeket, úgy is 100 euróért megyek koncertre. Ennyit akkor sem keresne, ha az össze lemezét megvenném. Örömmel hallottam, hogy 2009-ben ő volt a második legtöbbet kereső zenei produkció. Meg is érdemli. Rádiók alig játsszák, főleg a koncertekből él, ahol majd három órát izzad keményen. Persze könnyű neki, a lemezkiadás aranykorában ismertté vált. A másik morális megfontolás, hogy magyar lemezt megvesszük. Ebben van egy kis patriotizmus is. A magyar zenész már hús-vér ember. Madonna, Elton és a Metallica, mind zsírosra hízott média disznók, de az Óriás az igazi pesti csávókból áll. Ráadásul magyar zenészt könnyű tényleg ismerni. Tőlük nem szívesen veszünk el.

Hosszú ideig külföldi lemezt egy koncerten vettem lemez magamnak Minneapolisban. Mindkét fellépő zenekar lemezét. 10-10 dollár volt, és pár méterre álltak tőlem, akikhez a pénz ment. Jó vásár volt, azóta is folyamatosan hallgatom. Ezután körülbelül egy évvel rászoktam a zenevásárlásra.

Úgy történt, hogy rátaláltam egy lemezre, belehallgattam, tetszett. Annyira tetszett, hogy birtokolni akartam. Itthon persze nem kapható, ezért letöltöttem. Aztán utánaolvastam egy kicsit és észrevettem, hogy ez  egy jótékonysági lemez. Jótékonysági lemezt lopni nagyon szégyenletes dolog. Meg is kerestem az interneten és megrendeltem Angliából. Amíg megjött az illegálisat hallgattam. Aztán elkezdtem nézelődni, belehallgatni lemezekbe. Akkor fizetek valamiért amikor nem csak egy-két szám tetszik. Amikor tiszteletem mellett pénzzel is szeretnék adózni a jóérzésért, amit a zenétől kaptam.

CD-t vásárolni az öregedés jele. Ahogy az is, hogy egyre több morális szempontot mérlegelek a döntéseimhez. Aztán az elkényelmesedés is a korral járó tünet. Neten letesztelt zenék előadóitól CD-t vásárolni furcsán kellemes huszadik századi gesztus. Ajándékba adni kétszeresen az.