Kormányzati adatok

November végén Londonban jártam az Open Knowledge Foundation által rendezett Open Government Data Camp 2010 (OGDC  2010) című konferencián. A világ minden tájáról olyan köztisztviselők, üzletemberek, kutatók és aktivisták jöttek össze, akik így-vagy úgy azon dolgoznak, hogy a kormányzati munkában használt adatvagyon szabadon elérhetővé váljon. Ami igazán tetszett az, hogy milyen jól megfértek egymással a lánglelkű aktivisták, az ábrándos szemű programozók, a kutatók, és a data.gov.uk kormányzati alkalmazottai. Azért, mert mind ugyan azt akarták: saját eszközeikkel hozzájárulni a közjóhoz azzal, hogy a lehető legtöbb államigazgatási információ váljon elérhetővé szabadon.

Pár éve én is éreztem itthon még ilyen pezsgést, de ez folyamatosan csökkent. Egyre kevésbé álltak szóval egymással a civil szervezetek és az állam. Egyre kevesebb eredeti gondolkodású ember bírta ki a közszolgálaton belül. A politika hitelvesztése pedig nem csak az ideológiák elértéktelenedését hozta, hanem a szakpolitika is kárát látta. Már egyre nehezebb volt szakpolitikai kérdésekben párbeszédet kezdeményezni a különböző szektort képviselő szakértők között. Az OGDC 2010 megmutatta, hogy ez nem szükségszerű.

Aktivisták, civil szervezetek egyre nagyobb nyitottság felé tolják az Európai Uniót és a kormányokat. A fókusz a nagy érdeklődést kiváltó egyedi dokumentumok, szerződések  publikálásától az általános, adatbázisba rendezett, tömeges információ lehívhatósága irányába mozdult el. A kormányzati transzparenciáért folytatott küzdelemnek fontos hősei a titkosság és titkosítás ellen küzdő aktivisták.  (Közben kitört a Wikileaks botrány, és ismét a titkosított egyedi információk tartják izgalomban a közvéleményt. Az átlátható állam eszméje pedig elbulvárosodik.) Az én szememben legalább ennyire fontosak azok, akik a statisztikai, földrajzi és egyéb adatforrásokhoz kövezik ki az utat. Itt van például a Farmsubsidy.org, honnan megtudhatjuk, hogy az utóbbi években Európában kiosztott évi 55 milliárd eurónyi mezőgazdasági támogatásból kiknek mennyi jutott Magyarországon és miért. Vagy itt van egy washingtoni pilot, ami megmutatja, hogy a város egyes utcáiban milyen közszolgáltatások érhetők el, milyen a lakosság összetétele és az egyes típusokból átlagosan mennyi bűncselekményt követnek el. A végtelenségig lehetne sorolni a jó példákat. A közös mindben, hogy nem az adatgazdák bíbelődnek ezzel a feladattal.

Még kevésbé tűnik izgalmasnak azok munkája, akik adatbázisok összekapcsolását végzik, vagy adatokat tisztítanak. Pedig a használható és a használhatatlan adatbázis között nem csupán annyi a különbség, mint a szép és a csúnya kézírás között. A tiszta adatbázis az, amit ténylegesen használni lehet. Minél jobb minőségű, annál egyszerűbb az adatelemzéssel nem foglalkozó laikusok számára is, hogy saját kérdéseikre találjanak válaszokat az adatbázisból. A tiszta adatbázisok szemantikus kapcsolatokba rendezhető hálózata maga a paradicsom. Az összekapcsolás lehetőségével soha nem látott távlatok nyílnak meg. Olyanok, amire az adatgyűjtés eredeti megrendelője nem is gondolhatott. Tim Berners-Lee, akit az világháló feltalálójának szokás tartani, most éppen az adatháló (Linked Data) koncepcióját próbálja elterjeszteni.

A konferencia foglalkozott az állami adatbázisok felszabadításának elvi és gyakorlati kérdéseivel. A profi és amatőr felhasználók számára gyártott alkalmazások kialakításával. A kormányzati az üzleti és a civil szereplők együttműködésének lehetőségeivel. Az adatok érvényességének és megbízhatóságának kérdéseivel. Azzal, hogyan bontsuk le a jogi korlátokat az újrahasznosítás előtt.

A közigazgatáshoz gyűjtött adatok megnyitása és elérhetővé tétele nem ment félelem nélkül még egyetlen kormánynak sem. Még ha a politikai berendezkedés ideológiája az átláthatóságot is támogatja, az uralom napi gyakorlata sokszor ellene szól. Pontosan meg kell határozni és folyamatosan felülvizsgálni azon ismeretek körét, amelyek valóban a nyilvánosság ellenőrző szerepét támogatják, és hozzásegítik az állampolgárokat a jó döntésekhez. A jól definiált közszolgálati adatkör megnyitásával egy teljesen új egyensúly jön létre, ami nem csak a szabadság fokában, hanem az egyéni életminőségben és a gazdaságban is látványos előrelépést hoz.

A népfelség kormányzata anélkül, hogy a nép hozzáférne az információkhoz, vagy információszerzés eszközeihez, nem lehet más csak prológus egy abszurd komédiához vagy tragédiához, esetleg egyszerre mindkettőhöz. A tudás mindig uralkodik a tudatlanság felett, és a nép, amelyik saját kezébe kívánja venni kormányzatát, fel kell vértezze magát azzal a hatalommal, amia tudásból ered. (James Madison, 1822)