Digitális könyvtár

Eltöltöttem pár évet egy digitális könyvtárban. Nem tudnám megmondani, hogy mi a digitális könyvtár. Hol ilyen, hol olyan. Mindenki a saját problémájának a megoldását, finanszírozását látta a digitális jelző megjelenésében. Amit a régi könyvtárban nem sikerült – például kritikai kiadásokat helyezni a kereskedelmi forgalomba kerülő könyvek helyett -, azt majd itt talán sikerül.

(tovább)

kansas library

“Digitális könyvtár” bővebben

Kvalitatív források

Ma délelőtt a Magyar Szociológiai Társaság éves közgyűlésen jártam. A szekciónk a 20. század hangja című projekt köré szerveződött. Ennek célja, hogy kutatható archívumba gyűjtse a kvalitatív társadalomtudományi felmérések kutatási anyagait. Elsősorban egy interjútárról van szó, de szó esett a bosnyák tömegsírok feltárási jegyzőkönyveiről, az OSA Párhuzamos Archívum projektjéről, egy menekülés narratívákat vizsgáló interjúsorozatról, és két médiaarchívumról, ami az én vezetésemmel valósult meg.

Beszéltem már ezekről a projektekről döntéshozóknak, informatikusoknak, közgyűjteményi szakembereknek, de most először szociológusoknak. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire bejön ennek a közönségnek a téma. Aztán rájöttem, hogy ebben semmi meglepő nincs. Valójában sosem vetkőztem le a szociológiai megközelítést. Erős társadalomtudományi alapelvek, igazságossági normák, kutatási kényelmi szolgáltatások és a médium sajátosságainak alapos feltérképezése vezette mind a Gramofon Online, mind a Filmhíradók Online megvalósítását. És természetesen egy nagy adag kíváncsiság. Hogyan ült Horthy a lovon? Milyen díszletek között kísérték végső útjára Klebersberg Kunót? Mióta járnak sokan focimeccsre? Min nevetett a pesti cseléd a századfordulón? Hogyan ábrázolták az ellenséget a katonanótákban?

A kezdeményezés ezzel az előadással végre hazatalált. Remélem sokan fogják használni oktatási céllal is, és sikerül néhány tapasztalatot átültetni a nagy közös interjúarchívumba is. Jó volt a hangulat, mindenki igyekezett segíteni a másik projektjét ötletekkel, kérdésekkel. Úgy tűnik ebből lesz valami.

 

Filmhíradók

Múlt héten eFesztivál díjazott lett a Filmhíradók Online, ami még az én irányításommal valósult meg a Neumann-házban.

Régóta szerettem a filmhíradókat. Amikor a Századunk című újraértékelő sorozat elindult a nyolcvanas évek végén, lenyűgöztek a régi híradófelvételek. Később, egyetemista koromban a Filmarchívum kutatója adott anyagokat egy kutatáshoz. A Budapesti Nemzetközi Vásárok szerepét vizsgáltuk a szocialista fogyasztói kultúrában. Máig hálás vagyok a szuper híradós anyagokért. Ebből lett eddigi egyetlen referált szakfolyóiratban megjelent cikkem. Később magyarul is megjelent a Replikában, aminek később szerkesztője is lettem. Aztán abból a szerkesztői környezetből nőtt ki a Kontextus.hu, ami fontos tartalomfejlesztési tapasztalat volt. Nem sokkal később az informatikai tárcánál dolgoztam a tartalomfejlesztési ügyeken, aminek keretében a Filmarchívum támogatást kapott egy nagyobb digitalizálási projektre. A Neumann igazgatójaként pedig alkalmam nyílt kinyitni mindenki számára ezt a gyűjteményt. Hosszú út volt, és sokan kellettek hozzá. A végeredmény pedig szinte tökéletesen olyan lett, amit gondolok a jó tartalomszolgáltatásról, a nyitott archívumról, a felnőtt számba vett közönségről, az állam szerepéről. Ritkán ír az ember örömmel küldetésyilatkozatot, de ezt szívesen írtam. Ritka az olyan munka, ahol minden így együtt összejön. Egyáltalán a lehetőség ritkán adatik meg, hogy jó anyagokkal, jó emberekkel, jó célokért dolgozzon az ember. Akinek egyszer ez megadatik, az már elégedett lehet. Akinek egyszer ez megadatik, az már többé nehezen nyugszik.

2009-ben az Év Honlapja verseny különdíjasa volt a Filmhíradók Online, idén év elején a legjobb három online projekt közé választották a Focal nemzetközi archívumi versenyén, idén megnyerte az eFesztivál kulturális kategóriáját. Legalább ennyire, ha nem jobban örültem annak, amikor az indítás hetében tucatjával születtek mindenféle blogbejegyzések a filmhíradók felhasználásával, és mára 300.000-nél is több egyedi látogatója volt az oldalnak. A szemünk előtt kezdett élni az az anyag, amit évtizedekig csak avatott tolmácsolásban, csepegtetve kaphattunk meg.

Jó móka volt elkészíteni, és jó móka még ma is használni. Használják egészséggel, attól él a múlt.

 

Filmhíradók Online 1931-43 Trailer 5 perc from FilmhiradokOnline on Vimeo.

Főiskolás Vizsgafilmek (1955-76)

A Nemzeti Audiovizuális Archívumban szabadon elérhető a Színház és Filmművészeti Egyetem 1955 és 1976 között készült huszonöt vizsgafilmje. A tévében is ritkán látható filmek alkotói között olyanok vannak, mint Sára Sándor, Zsigmond Vilmos, Bódy Gábor, Simó Sándor, Huszárik Zoltán, Jeles András és Xantus János.

Nekem ezek közül Fehér György Öregek című 1969-es filmje volt a legnagyobb felfedezés.

A teljes film itt

Aki vevő a minőségi szocio-bulvárra, az nézze meg Jeles András filmjét a Táncdalfesztivál válogatásáról.

“Célom a köz vagyonává tenni a tehetségemet. Korom 19 és 20 év között mozog. Türelmetlenül várom, hogy a köz véleménye a keblére öleljen.”

További vizsgafilmek