Breuer Marcell kiállítás Budapesten

Május 4-én nyílik a Ludwig Múzeumban Dizájn és építészet címmel Breuer Marcell életműkiállítása. Fontos esemény ez, ugyanis aki meg akart tudni valamit a huszadik század legjelentősebb magyar építészéről, belsőépítészéről, bútortervezőjéről, annak külföldre kellett utaznia a pécsi születésű Breier munkáiért. Fontosabb épületei Németországban, Párizsban és New Yorkban állnak, de bútoraival is legközelebb Bécsben lehetett megismerkedni. Magyarország nem jár élen a formatervezési örökségének gondozásában. Az Iparművészeti Múzeum az egy szem Kozma Lajos villáit bemutató kiállításon kívül (nyitva május 13-ig) semmi emlékezeteset nem volt képes összehozni utóbbi húsz évben. A Magyar Építészeti Múzeum pedig, a Fény és forma című kiállításon túl (2003. Műcsarnok), csak azzal hívta fel magára a figyelmet mostanában, hogy meg akarta szerezni a Divatcsarnokot. És ezt a kiállítást sem itthon szerkesztették, hanem a németországi Vitro Design Museum-ban, ami Frank O. Gehry első európai épületében működik.

Fontosabb ez a kiállítás, mint bármelyik agyonhirdetett százmilliós slágerkiállítás az utóbbi évekből. Elsősorban azért, mert rólunk szól. Egy olyan meg nem valósult Magyarországról és be nem teljesült magyar kultúráról, aminek képviselőit először a keresztény nemzetinek nevezett kurzus, majd később a kommunista rezsim vezette rá hol keményebben, hol finomabban, hogy kívül tágasabb. Aztán Európa is kitessékelte őket, és az Egyesült Államokban formálták a huszadik századot. Ezért maradt a miénk olyan, amilyen.

Breuer munkáit nézve elábrándozhatunk azon, hogy milyen Magyarországon élhetnénk, ha másként alakulnak a dolgok. Egy olyan országban, ahol az intelligencia és humánum a tárgykultúra és az építészet alapja, ahol nem röhögik ki a koloniál íróasztal mögül a csőbútort, nem keverik a bauhaust a szocreállal, és nem Finta tervezi a jelentősebb új középületeket. Szép, de rövid utazás lesz. A Ludwigból kifelé ugyanis egyből kutyaszarba lépünk.

Bartók

Gyermekágyi hallgatásom egy gyorshírrel töröm meg.

Örömteli meglepetés a mai Google.hu címlapja, ami Bartók Béla születésnapjára emlékezik.

A Bartók rádió a Kékszakállú herceg várával ünnepel. Az igazi Bartók ünnep nem a két évvel ezelőtti volt, hanem majd a 2016-os lesz, amikor a szerzői jogdíjak lejárnak, és közkinccsé válik Bartók zenéje. Nem a jogdíjakat sajnálom az örökösöktől, hanem a befolyásuk kártékony.
Addigra talán lesz magyar euró is, aminek a hátoldalán helye lehetne Bartóknak.