Vendégelőadó

Mostanában, hogy jobban ráérek, hárman is meghívtak a kurzusukba vendégelőadónak. Amolyan érdekes ember vagyok a programban, aki megfelelő akadémiai nyelvezetben képes beszélni arról, ami odakint a világban folyik. A digitális adatvagyon hasznosításáról, elérhetővé tételéről, és az archívumok közszolgálati szerepéről beszéltem különböző közönségek előtt.

Múlt héten úgy alakult, hogy egyazon napon két budapesti felsőokatási intézményben is vendégelőadó voltam.  Az utóbbi pár évben már nem tanítottam, így elég meglepő volt közelről látni azt, amit a statisztikákból ki lehet olvasni. Tíz évvel ezelőtt fejeztem be a nappali egyetemi képzést, ami elég sok idő. A felsőoktatás jócskán megváltozott. Amikor én kezdtem az egyetemet, akkor még a rokkantnyugdíjazást, és nem a felsőoktatást használták a tömeges munkanélküliség tüneti kezelésére. Még nem volt olyan borzasztóan tömeges a képzés, nem voltak fizetős diákok, és aki akart az könnyedén tanulhatott is valamit az egyetemen.

Kevés három rövid előadás, hogy átfogó képet kapjak, de néhány dolgon meglepődtem. Az oktatási intézményekben nagyon iskolás a hangulat. Túlfűtött termekben, klasszikus iskolapadokban ülnek a diákok a neonfény alatt, ásítoznak, telefont nyomogatnak. Nem is lehet csodálkozni azon, hogy semmi kedvük vitába elegyedni, vagy aktívan részt venni az órán. Az már meglepőbb, hogy mennyire tájékozatlanok a diákok. Nincsenek tisztában alapfogalmakkal, társadalmi folyamatokkal, törvényszerűségekkel. Nem tudják, hogy mi a társadalmi nyilvánosság szerepe, mire való a közszolgálati média, mik azok a közszolgáltatások. Nem tudják, hogy mi közük azoknak az embereknek egymáshoz, akiket társadalomként szoktak emlegetni.  Nem csak az ő hibájuk. Ilyen az, ha az általános- és középiskolában nagy csaták dátumait kell megtanulni, meg a történelmi atlaszból a nyilakat.

Azért voltak jó élmények is. A Színház- és Filmművészeti Egyetem televíziós diákjai meglepően tájékozottak és pimaszok voltak. Így az órából nem az lett, amire készültem, de én is jól szórakoztam. Megtornáztattak a kis gazemberek. A Budapesti Műszaki Egyetem  média szakán megvolt az az átlagos három-négy szempár, akik miatt érdemes végigbeszélni egy órát. A legszomorúbb hely a Károli jogi kara volt. A többséget ott igazán zavarba hozta, hogy a hallottakat nem megtanulni, hanem megérteni kell. Nagy elhivatottság kell ma ahhoz, hogy a tömegképzésbe valaki sok energiát tegyen. Aki megpróbálja, annak szívesen segítek.

Random Posts

Loading…

“Vendégelőadó” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.