Digitális könyvtár

Eltöltöttem pár évet egy digitális könyvtárban. Nem tudnám megmondani, hogy mi a digitális könyvtár. Hol ilyen, hol olyan. Mindenki a saját problémájának a megoldását, finanszírozását látta a digitális jelző megjelenésében. Amit a régi könyvtárban nem sikerült – például kritikai kiadásokat helyezni a kereskedelmi forgalomba kerülő könyvek helyett -, azt majd itt talán sikerül.

(tovább)

kansas library

Én hamar ráéreztem arra, hogy mi az, amire szerintem szükség van. Szép lassan el is kezdtem a munkát és igyekeztem partnereket gyűjteni hozzá. Ez ment a legnehezebben. Mindenki akar egy digitális könyvtárat. Pontosabban: itthon a legtöbben az egyetlen, igaz (Nemzeti, Magyar, Országos) digitális könyvtárat akarják megépíteni. Így volt ezzel az OSZK korábbi igazgatója is, aki több, mint hat éven keresztül farigcsálta a Hungarológiai Alapkönyvtár háromezres listáját, ami ma már 3800 soha nem digitalizált, de sokat vitatott címből áll, közben csípőből lőtt minden ténylegesen mozgásban lévő digitalizálási programra. A Hungarológiai Alapkönyvtár a magyarság szempontjából legfontosabb reprezentatív gyűjtemény, amit jól ki kell válogatni, és fel kell javítani. Felállt egy bölcs fontosságértékelő bizottság, amiben azok ültek, akik tényleg szakmailag kihagyhatatlanok egy ilyen 19. századi enciklopédikus próbálkozásból, és mellettük valamelyik pártfogó  miniszter az aktuális – khmm… – kedvencei voltak. Közben csendesen növekedett az alulról építkező, és folyamatosan fehéredő MEK is, de mégjobban az önkéntes munkán alapuló informális könyvmegosztó hálózatok.  Stratégiából volt elég, csak azok a könyvek nem akartak sehogyansem beugrani a szkennerbe. Közben meg elrobogott az élet. Üzlet lett az elektronikus könyv, a nagy, közös európai forrásgyűjteményben, az Europeanaban meg 0,7% a magyar művek aránya.

Az Egyesült Államok most azon gondolkodik, hogy vajon neki kéne-e egy elektronikus könyvtár? Vagy jó lesz amit a piac hoz? Itt persze lehet jönni az európai kultúra felsőbbrendűségével, hogy mi már 1988 óta gondolkodunk ezen, de nem érdemes. Arrafelé ritkán döntenek heberhurgya módon, ha közintézményről van szó, viszont ha döntenek, annak eredménye is lesz. Érdemes odafigyelni.

A Harvardon tartott konferencia gondolatébresztő előadását Robert Darnton tartotta, akit nálunk A ludanyó meséi és A nagy macskamészárlás című fantasztikus mikrotörténelmi tanulmányairól szokás ismerni. Arról elmélkedik, hogy a kevés számú, de műfajában utolérhetetlen amerikai közgyűjtemények sorába szükség van-e egy Nemzeti Digitális Könyvtárra. A válasza, igen. De azzal, hogy badarság lenne ezt a létező kezdeményezések (Internet Archive, Knowledge Commons Initiative, California Digital Library, Digital Library Federation, National Digital Information Infrastructure and Preservation Program) koordinációja és munkája nélkül nekilátni valaminek a nulláról.

Együttműködés, ami az alulról jövő kezdeményezéseket és a már létező magas igényű elit projekteket fonná egybe. Ez az, amit itthon sosem sikerült megcsinálni. És attól tartok, soha nem is lehet majd.

Random Posts

Loading…

“Digitális könyvtár” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Osztom a nézeteidet, nagyon európai és top-down hozzáállás, hogy az állami intézmények próbálnak a digitális könyvtárakra rátelepedni. Nyilvánvalóan nekik vannak forrásaik, de nem mindig a nemzeti és központi a könnyen kivitelezhető. Alapvetően a cél az elérhetőség, kereshetőség lenne. Sok kicsi és nagy digitális könyvtár aggregácója, együttműködése kívánatosabb és dinamikusabb rendszert hoz létre. A Kalifornia Digitális Könyvtár, http://www.cdlib.org/about/mission.html, egyetemi kezdeményezésként indult, s lám-lám nagy állami könyvtárak sem átallottak becsatlakozni. A “nemzeti és magyar” pedig amúgy sem járható út már egy olyan közegben , ahol az európai identitás, könyvtár és miegymás a cél. A magyar intézmények bármikor bekapcsolódhatnak nemzetközi projektbe, nem kell az OSZK-ra várni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.