Egyre színvonalasabb kiadvány az Artisjus éves jelentése. Egyre több benne az adat és az elemzés. Idén én is írtam egyet az online zenepiacról ismeretterjesztő jelleggel.

Legális és digitális

A zeneiparon gyorsvonatként gázolt át az infokommunikációs forradalom. Nem azért mert az internetes kultúra élharcosai és követőik ne szerették volna a zenét. Épp hogy nagyon szerették. Annyira, hogy saját kezükbe vették a disztribúciót és a marketinget. Villám gyorsan kiépítették az új fogyasztási csatornákat, kritikai fórumokat és leprogramozták a szükséges eszközöket, ami a számukra fontos kultúra elől lebontotta a falakat. Nem csak a zeneipar járt így. A telekommunikáció, a logisztika, a könyvkiadás és a sajtó üzleti modelljét ugyan azzal a pozitivista lendülettel rombolta le az új média, mint a zeneipart. A változás elkerülhetetlen volt. A kérdés csak az, hogy ki milyen gyorsan tud adaptálódni az új feltételekhez. A zeneipar túl nagy és túl kényelmes volt ahhoz, hogy gyorsan feltápászkodjon az első komolyabb pofon után.

A digitális logika a közvetítői lánc kikapcsolását és a közvetítői hálózat lerövidítését ígérte. Pokolba a közvetítővel! Nem kérték a kiadói marketinget, a nagy költségvetésű videó klipeket. A zenei ízlését régen mindig egy báty, egy barát vagy a barát bátyja befolyásolta maradandóan, meg persze az osztálytársak és a zenecsatornák. A 90-es évektől ez a báty már az internet, a zenecsatornák a dj-k. A nagy sikerben és a rohanásban éppen csak a szerzőkről és az előadókról feledkeztek meg, akiknek ugyan annyira ijesztő volt ez az új világ, mint a kiadóik számára. Csak nagyon későn kezdték el újraosztani a szerepeket a digitális zenei piacon. Erre a folyamatra nagy hatása volt egy-két olyan igazán innovatív elmének, mint az Apple igazgatója, és néhány olyan a szürke zónában nagyra nőtt szolgáltatásnak, mint a YouTube.

A kulturális ipar olyan, mint a klasszikus Róma. Időről időre betörnek a barbárok, és felforgatják a szabályokat, de egy bizonyos fokig alkalmazkodnak is az ipar logikájához. Ilyen volt a filmgyártás kezdete, a rádiózás, a televíziózás, de a rögzített zene hőskora is. Csupa határsértő, pimasz lángelme és a nyomukban kullogó haszonleső próbált megélni a kultúra iránti igényből. Így alakult ki az a Mick Jagger által is kívételesnek ítélt 30-40 év, amíg a rögzített zenével jól lehetett keresni.

A szerzők és az előadók várják azt, hogy a zenefogyasztás növekedésének ők is haszonélvezői legyenek az alkotói autonómia növekedésével. A hagyományos utcai és udvari zenész szerepek ismét virágoznak, de még mindig nem látszik, hogy áll-e valami a rögzített formában terjedő “média” zenész helyébe. Nagyon sok kezdeményezés van erre, hiszen mindenki örülne, ha megtalálná a hangfelvételkiadói modell utódját. Jelenleg kezdenek olyan szolgáltatási modellek kiforrani, amiért a fogyasztók hajlandóak is fizetni. Még nem tudni, hogy a fogyasztók inkább birtokolni szeretnék a zenét, vagy elég nekik a hozzáférés, esetleg csupán az üdítőjük árában hajlandóak kifizetni az árát. Lehet, hogy egyszerre mindhárom modell nyerő lesz. Az biztos, hogy az új modellek csak a második, harmadik hullámban fognak elérni hazánkba. Vagyis, mostanában.

Az Artisjus komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy az új média trendjeit megértse, és a saját eszközeivel alakítsa is. A korábbi érdekvédelmi funkció mellett, úgy érezzük, már szolgáltatók partnerei is kell legyünk a közös gondolkodásban. Arra készülünk, hogy minden felhasználónál többet tudjunk az új médiáról, a tartalompiacról és a szükséges jogkezelési gyakorlatokról.  Aktívan keressük azokat a modelleket, ahol a lehető legkevesebb közvetítő áll a zeneszerető közönség és a szerző között.

Miközben ezt a szöveget írtam küldtem 10 dollárt Franz Nicolaynak, egy brooklyni bendzsós folk-punk zenésznek, hogy összejöjjön a következő lemezének költsége. Ha meglesz a pénz, akkor kapok cserébe egy digitális példányt az albumból.

Kedves barátaim kalapálták össze ezt a remek eszközt, amit most elkezdtem használni. Összeraktam néhány számot, amit szívesen hallgatok mostanában.

(Frank Turner – Wessex Boy) Nem olyan régen fedeztem fel ezt a fickót. Jól szituált lázadó punkból lett ilyen folkos lázadó. Szuper szövegek egy olyan sráctól, akivel bármikor meginnál egy-két sört. A dal pedig a szülőváros problematikát boncolja. Wessex az ő Bakonya, vagy Párizsa. Decemberben megnézzük, mit tud élőben.

(Franz Nicolay – This is not a pipe) Frank Turneren keresztül találtam erre a new yorki bendzsós punkra. Bendzsót gyerekkoromban csak a Benkó Dixilend Bandben hallottam. Sosem hittem volna, hogy tetszeni fog. Franz nagyon szimpatikus fickó, vele folytatnám az ivást Frank után. Annyira, hogy dobtam neki $10-t a Kickstarteren, hogy csinálja meg az új lemezét. A közvetlen finanszírozás nagyon jól esett.

(Gayngs – Cry) Ha az előző kettővel már ittunk egy sört, akkor őket se hagyjuk ki. A Gayngs egy Minneapolis és környékén tanyázó zenekarokból összeállt indie szupergroup. A szupergroupos allűrök hiányoznak. Ehelyett valami furcsa felaszabadultságot érzek, ami felaszbadított a bennük lakó nyolcvanas évekbeli rokballada hőst. Austin mellett Minnesota ahonnan jó zenékre lehet számítani mostanában.

(The National – Exile Vilify) Korábban itt megénekelt kedvencem, a National zenekar készített egy dalt a Portal2 című konzolos játékhoz. Eszem megáll. Ez olyan dolog, aminek józan ész szerint nem szabadna lennie. Hiszen alig vagyunk páran, akik PS3-at és a Pitchforkot egyaránt használjuk. Velük inkább vörösbort innék valahol a hetedik kerületben.

(Beans on Toast – MDMA) Nagyon vékony jégen táncol az, aki kiáll egy gitárral és társadalomkritikus dalokat énekel. Ez a fickó teljesen megvett. Nagy magabiztossággal marad a menő oldalon. Kevés dolgot köszönhetünk az utóbbi 50 év baloldalának. Ebből egyik a metsző társadalomkritikát megfogalmazó dobozgitáros nonkonformista fazon. Billy Bragg hagyományát ápolja ez a szétcigizett hangú fiú, akivel szintén lecsúszna 1-2 pint sör valahol. Ha látjátok egy utcasarkon, dobjatok neki meg a kutyájának egy kis pénzt!

Van-e valaki, aki Georgia O’Keefe képeit az internetről szereti meg? Van-e olyan, aki Mark Rothko művészetét egy albumból érti meg? És végig lehet-e otthon hallgatni egy Bartók zongoraversenyt? Mosogatás közben biztos nem.

A mai nagy zajban kevés figyelem jut egy-egy inger számára. A nagy multitaskingban elviseljük, ha Mozart kíséri a regényt, amit éppen olvasunk. Nem követeli a tejes figyelmünket, szépen lehet dudorászni, de ha valaki mélyebb struktúrákra kíváncsi, le kell tenni a könyvet. Vannak dolgok, amikre időt kell szánni, aminek a befogadásához térre, odafigyelésre és alkalomra van szükség. A digitális kultúra demokratizálása feletti öröm korában kezdem felismerni a hagyományosabb befogadási közegek fontosságát. A koncertterem fegyelmező tér, de pont ez a fegyelem kell ahhoz, hogy végig lehessen követni egy modern darabot. A szituáció kényszeríti ki azt a figyelmet, amivel hozzá lehet férni egy-egy műhöz.

Rothko @ Tate Modern

Annak ellenére, hogy egyre többet foglalkoznak a muzeológusok az élmény természetének megismerésével és a közönség kiszolgálásával, még mindig fegyelmező közeg a múzeum. És ez jól is van így. Egy kis fegyelem nélkül nehezen vesszük rá magunkat a koncentrációra. Egy kis odafigyelés nélkül Pollock művei csak kriksz-krakszok. Nem sírom vissza a pisszegő teremőrt. Az régen rossz, ha egy egyenruhás gondolja úgy, hogy fegyelmeznie kell. Az jó, ha már a környezet kiemel a nyüzsgésből és figyelemre késztet. Ahogyan a templomok kialakítása a szakrális élményt szolgálja, úgy szolgálja ma a múzeumok kialakítása a művészet befogadását. Óriási különbség van a Szépművészeti Múzeum színes márványai és mondjuk a Tate Modernben berendezett Rothko terem között. Az előbbit egy 19 századi, gazdagságról és lenyűgözésről, és tanításról alkotott elképzelés szülte. Az utóbbi nem a művészet megismertetésére, hanem inkább átélésére épült.

Kicsit tisztességtelen az összehasonlítás, mert a Tate Seagrams festményeknek szentelt termét maga az alkotó szabta az adományozás feltételként. Mark Rothko ezeket a képeket megrendelésre festette a new yorki Seagrams Building Four Seasons éttermébe. A legnagyobb presztízsű megrendelés volt ez, amit az ötvenes évek végén el lehetett képzelni. 56 négyzetméter festmény oda, ahol New York elitje találkozik. Rothko azzal a hittel látott munkához, hogy a képek majd kiragadják kicsinyes valóságukból az étterem látogatóit. Megáll kezükben a villa, szájukban a falat és megváltozik az életük. A munka előrehaladtával egyszer kilátogatott a helyszínre, és rájött, hogy milyen lehetetlen is, amit remélt. Nem fog semmilyen felületes társalgást megváltoztatni a művészete, képei itt csak 56 négyzetméternyi szép piros felületek lehetnek. Felbontotta a szerződést, visszaadta az előleget. A Tate-nek adományozta a képeket. Feltétele az volt, hogy ezeket külön, állandó teremben helyezik el az általa meghatározott módon. Mentette ami menthető. Szűkebb kör számára, ellenőrzött feltételeket teremtett a befogadáshoz. A kontextus ellenőrzéséért lemondott közönségről, anyagi sikerről, de befejezte a művét. Fél évszázada mindenki úgy láthatja ezeket  a képeket, ahogyan ő elképzelte. Ez még egyszer jött össze neki, már halála után a Rothko kápolnában.

Rothko képei könyvben vagy a neten csak érdekes foltok, csíkok és hasábok. Hozzá lehet olvasni, és meg lehet értnei, hogy mi a lényege, de átélni nem lehet. Pedig az átélés a lényege. Jobb híján meg lehet próbálni  a 2008-as időszaki kiállítás virtuális változatát, ahol a terem elrendezését is bemutatják. Ez is csak akkor jó, ha nem visít a háttérben egy gyerek. A Seagrams festmények történetéből John Logan írt Red címmel írt sikeres drámát, amit szívesen megnéznék élőben.

Azt hittem, hogy az idő múlásával majd egyre könnyebb lesz közösséget vállalni másokkal. De az individualizmus, úgy tűnik, nem korral járó hóbort. Annyit azért jelent a kor, hogy a választott közösségeimet egyre fontosabbnak tartom. Eközben a nem választott közösségek nagyon is igyekeznek elszívni a levegőt ezek elől. Az időmre, a pénzemre, a figyelmemre, a lojalitásomra pályáznak. Nyomasztó elvárásokat támasztanak. A jó kapcsolatok jellemzően a kölcsönösségre épülnek. Magyarországon most nem nagyon játszik a kölcsönösség. Aki teheti inkább menekül mindenből ami közös.

Az utóbbi években csak külföldi nyomtatott sajtót olvasok. Online is egyre kevesebb magyar hírforrást követek. Nem érdekel a politikai keménykedés, sem az, hogy ki milyen testrészt villantott. Nem érdekelnek a publicisztikák, a zsurnalisztikai flame war. Egy darabig csak annak örültem, hogy kevesebb mérget lélegzem be. De mostanra már látom, hogy azzal, hogy elkezdtem távolodni ettől a grund háborútól, kezdem kiírni magam abból a közösségből, aminek ez a nemzeti sportja. Ha sem a Barátok közt nem érdekel, sem a Parlamenti Napló, sem az X-Faktor, sem a suta focibajnokság, akkor távolodni kezdek attól, ami napi szinten rendezi a valóságot egy rendes magyar embernek. Nem tudatos dolgok ezek, apró választások vezetnek idáig. Nem jó érzés rájönni, hogy kezdek kívül kerülni.

A kommunikációs lehetőségek nyitottsága komoly segítség abban, hogy elviselhetőbb legyen minden összezártság, de egyben kontrasztosabb is a helyi valóság és a másik, általánosabb valóság. Könnyen találok alátámasztást ahhoz,hogy nem feltétlenül kell úgy menni a dolgoknak, ahogyan menni szoktak. Lehet a konfliktusoknak más lefolyása, a problémáknak más megoldása. A legdermesztőbb azzal szembesülni, ha azt látom, hogy valahol le tudják cserélni a régi bejáratott lemezeket, túl tudnak jutni régi lejárt konfliktusokon.

A közös napi kultúránál sokkal durvább dolgokat is kezdek hátrahagyni. Most éppen a szűkebb lakókörnyezetemből, a 7. kerületből lett elegem. Itt húzom 20 éve, és nem lett jobb. Fizetek adót, felújítom a lakásomat, fogyasztok, nem szemetelek, veszek BKV bérletet, megkérdezem az idős szomszédokat hogy vannak. Szerintem az én családomtól jobb hely ez a környék. Bár ez cseppet sem érdekli a non-stop előtt piáló napszámosokat, a szotyiköpködőket, sem a korrupt önkormányzati elöljárókat. És lassan már engem sem érdekel. Úgy látszik nem lehet még egy olyan egyszerű dolgot sem jobbá tenni egyszerűen, mint egy lakókörnyezet. Ha nem akarom megjavítani, akkor lelépek. Először a nem fizető büdös embereket hagyom ott a BKV buszon. Ugráljanak le ők a kigyulladt buszról. Nekik legalább ingyen volt. Aztán innen a hétből pattanok, később talán az adófizetők közül megyek offshore. Itt jön egy választási pont. Vagy az egészből kiírom magam és lelécelek, vagy maradok és arra gyűjtök, hogy rám ne az alapszabályok vonatkozzanak, hogy egyre több kényszerű közösségből vonjam ki magam. Kereshetek egy biztonságos lakókörnyezetet, egy jó magániskolát a gyerekeknek, befizetek egy tisztességes egészségügyi szolgáltatásra, egy nyugdíjpénztárba. Úgy élhetek, mint egy ENSZ alkalmazott Gabonban. Vagy kivásárolhatom magam mindenből, az együttélés alapvető normáiból. Itthon simán lehet rokkant kártyával bárhol parkolni, lehet a Balatonon óriás motoros yachttal menőzni, kicsit el lehet csípni a természetvédelmi területből az építkezésemhez.

Egy darabig még nem kell dönteni. Kersünk egy elit óvodát, ahol nem lakodalmast hallgattatnak a gyerekkel, aztán egy jó alapítványi iskolát, gimnáziumot, külön nyelvórák és matek, hogy azért valamit tanuljon is. Aztán küzdelem a világranglista 200. helyén álló egyetemi helyért, ahol a tanárok az állásukért aggódnak. Egy darabig kivonhatom magam a közszolgáltatások alól. Maradhatok a magánnyugdíjban, beköltözhetek egy őrzött elit lakóparkba, járathatom a gyerekem az amerikai iskolába, olvashatok Economistot, járhatok Bécsbe koncertre és Londonba kiállításra. Küzdhetek azon, hogy a lehető legtöbb szerettemet befizessem a méltóság és jó szolgáltatások világába. Ettől nem fog megjavulni egyetlen közszolgáltatás sem. Nagy elkötelezettség és sok pénz kell ahhoz, hogy valaki egyszerre finanszírozza a kilépést és az elhagyott rendszer reformját.

Most még apró dolgokkal foglalkozom, kis rendszerekből jelentkezem ki. De ha nem lesz rendes oktatás, egészségügy, kiszámítható gazdaságpolitika, akkor a nagyobb rendszerekből is megéri kilépni. A nyugdíjrendszer villámcsapásszerű bejelentése ellenére is volt 100.000 olyan ember, akinek megérte kiiratkozni. Egyre többen fognak lelécelni, ha nem lesz más választásuk. Végül nem marad mintája és szövetségese azoknak, akik még törekednének valamire. A felemelkedés egyetlen ismert útja könnyen a kritika nélküliség lesz. Ezt nem kéne megvárni.

Robert DeNiro Bronxi mese című filmjének egyik jelenetében a helyi gengszter a patronált kiskölyöknek azt tanítja, hogy ne válasszon sportolót példaképnek. ”Biztosan nem fogja kifizetni apád helyett a villanyszámlát, ha bajba kerültök” – valahogy így a gengszter. A harmincas években a sztár sportolók a arányaiban alig éltek jobban, mint egy jól menő kiskereskedő. Pár évtizeddel később rendesen elszabadultak a bérek. Nem csupán az ágazat termelőképessége nőtt meg, hanem a klubtulajdonosok által dominált bevételmegosztás is megváltozott.

Malcolm Gladwell a New Yorker hasábjain annak járt utána, hogyan alakultak ki a sportolói sztárgázsik. Nem folyamatos piaci alku vezetett idáig. De nem is közvetlenül a nézőszám állandó növekedése vagy a médiabevételek emelkedése. Nem egymásra licitáló klubtulajdonosok srófolták az egekig az árakat. A hetvenes évek közepén egy szakszervezeti vezető, Marvin Miller, igazolt a profi baseball játékosok szövetségébe, és örökre megváltoztatta az üzletet.

Biztosan nem így képzelte Marx a szervezett munkásság győzelmét. Nem gondolta, hogy egyszer majd az átlagkereset ezerszeresét is megkeresheti egy-egy szervezett sportoló. És mindez egy olyan embernek köszönhető, aki tudta, hogyan kell sarokba szorítani a tőkés munkaadókat.

Gladwell szerint nagyjából egyszerre, a 70-es évek közepén, kezdett több ágazat is átalakulni, és üzleti modellt váltani. Ezek közös vonása az volt, hogy kiemelkedő egyéni teljesítményekből termeltek jövedelmet. A tehetségintenzív iparágak ekkor szakadtak ki abból a tekintélyelvű, paternalista struktúrából, ami a mecenatúra hagyományára épült. Korábban  a tehetségek örültek kiváltságos helyzetüknek, hogy hobbijukból élhettek. Akik pedig a tömegszórakoztatást szervezték, remekül éltek a piaci lehetőségek kiaknázásából. Aki boldog akart lenni, az boldog volt, aki meg pénzt akart keresni, az pénzt keresett.

Miller és a hozzá hasonó szabálytörők nem fogadták el a szokásjogot. A tehetségeknek ne csak az öröm jusson, hanem egy igazságos rész abból, amit megtermelnek munkájukból. A  hagyományos presztízs alapú elosztás helyébe a piaci érték alapú elosztást került. A nagy hatalmú kiadók, impresszáriók, lapszerkesztők és klubtulajdonosok szembesültek azzal, hogy a tehetségek, akiket teremtményüknek képzeltek, önálló életre kel.  Egyszer csak jött valaki, és azt mondta, hogy mától máshogyan lesznek a dolgok. Ha sokat akar valaki keresni, akkor üzlettársának fogadja a tehetségeket. Így volt ez a sportban, a könyvkiadásban és a zenében is.

Általában a haladásként fogjuk fel, ha megkövült struktúrákat törnek szét, és helyükbe új, hatékonyabb rendszereket állítanak. A kérdés, hogy vajon ez ilyen-e? Jobb lett-e a sport azáltal, hogy sokat lehet keresni? Jobb színvonalú-e a baseball annak következtében, hogy ma 233 millió dollár a legmagasabb éves fizetés. Több gyerek akar baseballozni ekkora összegért, mint ahogy többen lottóznak, ha rekord összegű a nyeremény? Vagy az egész közösség szempontjából teljesen érdektelen a szolgáltatói oldalon belüli elosztás? Annyi változott, hogy azt a sok pénzt, amit termel egy sportág, azt igazságosabban osztják el?

Donald Fehr az NHL játékosokat tömörítő szövetség elnöke a baseballból érkezett, példaképe éppen Miller. Másfél éve van arra, hogy egy új kollektív szerződést alkudjon ki a tulajdonosoktól. A 2004-2005-ös elmaradt szezon emléke még elég eleven ahhoz, hogy megegyezésre jussanak. Ugyanakkor a lockout lehetőséget nyújtott arra is, hogy a liga működését és a játékszabályokat is átgondolják. Mindkettő hosszútávon előnnyel járt. Az NFL-ben éppen most látszik elúszni a 2011-12-es szezon. A New Yorker hasábjain James Surowieczki foglalkozik a tulajdonosok és a játékosok érdekképviselete között fennálló vitával. A konfliktus lényege, hogy a klubtulajdonosok eddig a liga jövedelmének 1 milliárd dollár feletti részének 60%-át ford0tották a játékosok bérezésére, és most már csak a második millárd fölötti összeget szeretnék felosztani. Hasonló gondok kezdenek mutatkozni az NBA-ben is.

Kapásból azt mondanánk, hogy nincs az a sportoló, író vagy zenész, aki mesés kincseket, nagy házat, sok sportautót érdemelne. Ezek nélkül is jó regényeket írtak, nagy gólokat lőttek és szép dalokat énekeltek régen. Helyettük az keresett sokat, aki a piacra segítette őket. Ők talán még kevésbé érdemelnék meg ezt. Pedig a pénz ott van, mert fizetni akarunk, hogy lássuk azt a csodálatos szögletet, fantasztikus filmjelenetet, olvasni akarjuk a könyvet amiről mindenki beszél. Sőt, még azt az újságot is, amiben ezekről írnak. A kereslet, és a fizetési hajlandóság megvan. A kérdés az, hogy milyen arányban kapják a pénzünket a szereplők. Én mindig az első sorban fogok tapsolni, amikor egy paternalista elosztási rendszert változtatnak piaci alapúra.  A sport és a szórakoztató ipar bizonyos részei valóban sok pénzt termelnek, de szerencsére nagyon sok fogyasztóból.

A 20. század nagy vívmánya volt, hogy a tömegkommunikációs eszközöknek hála, a tehetség komoly mobilitást tudott biztosítani azoknak, akik élni tudtak a lehetőséggel. Nem csak a pénz, hanem a készségek is tudtak újabb pénzt termelni. Főleg akkor, ha e kettő – a pénz és a tehetség – egymásra talált. A Marvin Millerhez hasonló emberek voltak azok, akik bebizonyították, hogy a tehetség termelőerő, és az szórakoztató ipar új modelljében már nem ellenőrizhetik a tulajdonosok a teljes értékláncot. A megkérdőjelezett dominanciájú tulajok versenyhelyzetbe kerülnek. Már nem tud mindenki sikeres üzletet vinni, aki egyszer megörökölte. Jobb tulajok, jobb stratégiák küzdenek a nézőkért és a jobb játékosokért. Versenyből csakis jobb és színvonalasabb szórakoztatóipar nőhet ki.

Az elmaradt 2004-2005-ös szezon minden NHL rajongónak kínszenvedés volt. Viszont utána, minden értékelés szerint, jobb lett a jégkorong az észak-amerikai ligában. Okosabb tulajdonosok kezében játszottak jobban vezetett csapatok pörgősebb meccseket. Minden alkun alapuló piacnak jót tesz, ha a meghatározó erőviszonyok kiegyenlítődnek.