Pár hete a Player.hu-n jelent meg egy cikkem Aaron Schwartz és Kim Dotkom párhuzamos történetéről. A fenti cím az eredeti cím lett volna.

Jónás csongor illusztrációja

A legitimáció nagyon trükkös dolog. Nehéz elmagyarázni, hogy mi az. Az sem nagyon érti, akitől a hatalom ered, de az sem, aki a felhatalmazást kapja. A társdalomtudományok sem segítenek sokat. Az, hogy támogatják a hatalom birtokosainak napi politikáját? Vagy annyi, hogy nem hányják vasvillára a választott képviselőket? Az elméleti meghatározások felett nem csitulnak a viták. Az egyik normatív a másik leíró jellegű. Egyben hasonlítanak, az érveik száraz gallyakként törnek a gyakorlati kérdések alatt. De amikor sok van a legitimációból, de főként amikor kevés, akkor nagyon is lehet érezni, hogy mi az. Körbe lehet tapogatni létezését, vagy harapni lehet a hiányát, aki pedig nem vesz tudomást róla, mintha fejjel menne a falnak.

1957-es május elseje a Hősök terén

Egyetemi tanulányaim során ésszel próbáltam felfogni azt, amiről a versengő definíciók szóltak. Aztán amikor vérmérséklete szerint egyre többen üvöltötték, hogy Gyur-csány-ta-ka-rodj!, vagy röhögték képen csendesebben a Gyurcsány kormányt, akkor megértettem mi az a legitimáció, és hogy miért nem lehet nélküle kormányozni. Akkoriban még a kormánynak dolgoztam. Lassan megtanulta az ember, hogy legitimációs válság idején mi az amit lehet, mi az amit nem. Mi az  ami reális fenyegetés feletteseimtől és vazallusaiktól, és mi az ami nem. Meg lehetett tanulni, hogy meddig lehet elmenni, és meddig nem érdemes, hisz úgysincs senki, aki a döntéseket meghozná a kormányban. Még azt is lehetett érezni, hogy ebből az egészből baj lesz. Valahogy tudta az ember, hogy a legitimáció nélküli kormányzás vissza fog ütni. Vissza is ütött.

És most megint aktuálissá válnak a legitimációs problémák. Egyre kevesebben gondolják, hogy ők erre a mostani politikára szavaztak. Európai érétkekkel, fiskális szigorral, hatékony közigazgatással és némi szimbolikus politikával azonosították a jelenlegi kormánypártot az előző kormányzása alapján. A szimbólikus politika még simán belefér. Ha megnyerte, hadd vigye! A többi meg jó irány. És belefér az a korrupciós szint, amit már megengedően rendszerszintűnek hívunk. De aztán nem ez lett. A protest szavazatokat csak az elvszerű bolondok nem gyűjtik be. Hiszen csak le kell hajolni érte, szinte ingyen van.  Elsőre jó ötletnek tűnik az olcsó népszerűség learatása, aztán később rendszerint visszaüt . És ezen az sem segít, ha átírják a választási törévny, az sem ha a saját szájuk íze szerint alakítják a médiát. Bár nem igazán tudjuk, hogy a kollektív mi mire adott felhatalmazást, de egyre erősödik az érzés, hogy nem erre. Arra kaptak, hogy vessenek véget a hatalmi gőgnek, a túlmozsgásos “igazsgágbeszédnek”, a kormányülésen kívül hozott kormányhatározatokkal történő kormányzásnak, a szélsőjobboldali fenyegetéssel való ijesztgetésnek, a korrupciónak. Ha a bizalomat nem a várakozások beteljesítésére fordítják, abból legitimációs válság lesz. Mindegy, mit gondolnak a megválasztottak a felhatalmazásukról. Mindegy, mit hirdetnek a közszolgálati és baráti médiumokban. Mindegy, hogy mekkorának mutatja a hatalom a maga mögött álló tömeget. Minen mindegy. Ha a választó nem ismeri fel a ciklus során a felhatalmazásának az indítékait, akkor megvonja bizalmát. Ha nincs bizalom, nincs mindennapi együttműködés. Az állampolgár nem számít középtávon a kormányára, és a kormánya sem számíthat a lojalitására. Lojalitásra pedig minden nap szükség van. Az elpártolt, bizalmát vesztett szavazó külföldre megy dolgozni. A vagyonát viszi külföldre. A cégét, vagy a kocsiját viszi külföldre. De biztosan nem hozza vissza egyiket sem. Külföldre küldi tanulni, dolgozni a gyerekét. Az elpártolt, bizalmatlan polgár adót optimalizál, de legalábbis nem adakozik az államadósság csökkentésére. Az elpártolt szavazó nem fektet be, nem hitelez az államnak, mert az nem szavatartó. Nem fogyaszt, nem fektet be, nem szül még egy gyereket.

Ha hiányzik a kormányzáshoz a legitimáció, akkor először csak az ellenzék hivatásos hőbörgőivel találkozunk. Aztán idegesebb ismerőseink farkast kiáltanak. Később a kormányzati intézkedéseken élcelődő mémek jelnnek meg. Aztán azok, akik szembe nevetik a rendőröket, az adóellenőrt, a bíróságot. Utána, akik felmennek a parlament lépcsőjén a tiltás ellenére. És ezután betörik az első ablak valahol. Gyurcsány Ferenc kormánya eljutott idáig. A mostani is jó úton van. Akinek ez követendő példa, annak lehetőleg rövid utazást kívánok. Minél tovább húzza valaki legitimáció nélkül, annál nagyobb sebességgel csapódik az aszfaltba.

Aaron Schwartz, az egyik legkíválóbb internet aktivista volt. Öngyilkos lett.

Még csak 26 éves volt, de már legalább 10 éve az online játékszabályokat átíró projekteken dolgozott. Az index is megírta a hírt.  Ott annyit írtak, hogy talán azért, mert perbe fogták 4,8 millió JSTORE cikk nyilvánosságrahozataláért. Arról egy szót sem ejtettek, hogy ez a fiú tizenhat évesen részt vett az RSS megalkotásában, alapítója a Redditnek, és azon dolgozott, hogy ne a Google Books legyen a könyvek jövőjét meghatározó legfontosabb projekt. Húszévesen lett alapítója és technikai fejlesztője az Internet Archive Open Library projektjének. Ez a legnagyobb nyitott könyv adatbázis, ami jogi kiskapukat is kihasználva milliónál is több könyvet tesz szabadon elérhetővé.  Nem a nagy ötletekhez és tettekhez volt fiatal, hanem a nagy ellengségekhez.

Aaron Schwartz

Én egyszer találkoztam vele. Nagyon kedves és magának való fiú volt. Nem hordta fenn az orrát, nem adta a csodagyereket. Folyton kereste a mozaikdarabokat, hogyan lehet minél több információt szabadon hozzáférhetővé tenni. Valószínűleg a vesztét az online tudományos folyóiratadatbázis nyilvánosságrahozatala miatti per okozta. Akár 35 év börtönt is kiszabhattak volna rá azért, mert nyilvánosságra hozta azoknak a folyóiratoknak a cikkeit, aminek a szerzői egy fillért sem kapnak. Miközben Kim Dotcom valószínűleg megtarthatja összes automata fegyverét és sportkocsiját a Megaupload-os kalózkodás ellenére, másokat tudományos cikkek miatt üldöznek.

A digitális világban vannak olyan határátlépések, amiből új üzleti modell születik, és vannak olyanok, amiből mártírok. Aaron egy ilyen felesleges mártír. És emiatt nagyon dühös vagyok. Életével vált példává számunkra és nem halálával.

Egyre színvonalasabb kiadvány az Artisjus éves jelentése. Egyre több benne az adat és az elemzés. Idén én is írtam egyet az online zenepiacról ismeretterjesztő jelleggel.

Legális és digitális

A zeneiparon gyorsvonatként gázolt át az infokommunikációs forradalom. Nem azért mert az internetes kultúra élharcosai és követőik ne szerették volna a zenét. Épp hogy nagyon szerették. Annyira, hogy saját kezükbe vették a disztribúciót és a marketinget. Villám gyorsan kiépítették az új fogyasztási csatornákat, kritikai fórumokat és leprogramozták a szükséges eszközöket, ami a számukra fontos kultúra elől lebontotta a falakat. Nem csak a zeneipar járt így. A telekommunikáció, a logisztika, a könyvkiadás és a sajtó üzleti modelljét ugyan azzal a pozitivista lendülettel rombolta le az új média, mint a zeneipart. A változás elkerülhetetlen volt. A kérdés csak az, hogy ki milyen gyorsan tud adaptálódni az új feltételekhez. A zeneipar túl nagy és túl kényelmes volt ahhoz, hogy gyorsan feltápászkodjon az első komolyabb pofon után.

A digitális logika a közvetítői lánc kikapcsolását és a közvetítői hálózat lerövidítését ígérte. Pokolba a közvetítővel! Nem kérték a kiadói marketinget, a nagy költségvetésű videó klipeket. A zenei ízlését régen mindig egy báty, egy barát vagy a barát bátyja befolyásolta maradandóan, meg persze az osztálytársak és a zenecsatornák. A 90-es évektől ez a báty már az internet, a zenecsatornák a dj-k. A nagy sikerben és a rohanásban éppen csak a szerzőkről és az előadókról feledkeztek meg, akiknek ugyan annyira ijesztő volt ez az új világ, mint a kiadóik számára. Csak nagyon későn kezdték el újraosztani a szerepeket a digitális zenei piacon. Erre a folyamatra nagy hatása volt egy-két olyan igazán innovatív elmének, mint az Apple igazgatója, és néhány olyan a szürke zónában nagyra nőtt szolgáltatásnak, mint a YouTube.

A kulturális ipar olyan, mint a klasszikus Róma. Időről időre betörnek a barbárok, és felforgatják a szabályokat, de egy bizonyos fokig alkalmazkodnak is az ipar logikájához. Ilyen volt a filmgyártás kezdete, a rádiózás, a televíziózás, de a rögzített zene hőskora is. Csupa határsértő, pimasz lángelme és a nyomukban kullogó haszonleső próbált megélni a kultúra iránti igényből. Így alakult ki az a Mick Jagger által is kívételesnek ítélt 30-40 év, amíg a rögzített zenével jól lehetett keresni.

A szerzők és az előadók várják azt, hogy a zenefogyasztás növekedésének ők is haszonélvezői legyenek az alkotói autonómia növekedésével. A hagyományos utcai és udvari zenész szerepek ismét virágoznak, de még mindig nem látszik, hogy áll-e valami a rögzített formában terjedő “média” zenész helyébe. Nagyon sok kezdeményezés van erre, hiszen mindenki örülne, ha megtalálná a hangfelvételkiadói modell utódját. Jelenleg kezdenek olyan szolgáltatási modellek kiforrani, amiért a fogyasztók hajlandóak is fizetni. Még nem tudni, hogy a fogyasztók inkább birtokolni szeretnék a zenét, vagy elég nekik a hozzáférés, esetleg csupán az üdítőjük árában hajlandóak kifizetni az árát. Lehet, hogy egyszerre mindhárom modell nyerő lesz. Az biztos, hogy az új modellek csak a második, harmadik hullámban fognak elérni hazánkba. Vagyis, mostanában.

Az Artisjus komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy az új média trendjeit megértse, és a saját eszközeivel alakítsa is. A korábbi érdekvédelmi funkció mellett, úgy érezzük, már szolgáltatók partnerei is kell legyünk a közös gondolkodásban. Arra készülünk, hogy minden felhasználónál többet tudjunk az új médiáról, a tartalompiacról és a szükséges jogkezelési gyakorlatokról.  Aktívan keressük azokat a modelleket, ahol a lehető legkevesebb közvetítő áll a zeneszerető közönség és a szerző között.

Miközben ezt a szöveget írtam küldtem 10 dollárt Franz Nicolaynak, egy brooklyni bendzsós folk-punk zenésznek, hogy összejöjjön a következő lemezének költsége. Ha meglesz a pénz, akkor kapok cserébe egy digitális példányt az albumból.

Kedves barátaim kalapálták össze ezt a remek eszközt, amit most elkezdtem használni. Összeraktam néhány számot, amit szívesen hallgatok mostanában.

(Frank Turner – Wessex Boy) Nem olyan régen fedeztem fel ezt a fickót. Jól szituált lázadó punkból lett ilyen folkos lázadó. Szuper szövegek egy olyan sráctól, akivel bármikor meginnál egy-két sört. A dal pedig a szülőváros problematikát boncolja. Wessex az ő Bakonya, vagy Párizsa. Decemberben megnézzük, mit tud élőben.

(Franz Nicolay – This is not a pipe) Frank Turneren keresztül találtam erre a new yorki bendzsós punkra. Bendzsót gyerekkoromban csak a Benkó Dixilend Bandben hallottam. Sosem hittem volna, hogy tetszeni fog. Franz nagyon szimpatikus fickó, vele folytatnám az ivást Frank után. Annyira, hogy dobtam neki $10-t a Kickstarteren, hogy csinálja meg az új lemezét. A közvetlen finanszírozás nagyon jól esett.

(Gayngs – Cry) Ha az előző kettővel már ittunk egy sört, akkor őket se hagyjuk ki. A Gayngs egy Minneapolis és környékén tanyázó zenekarokból összeállt indie szupergroup. A szupergroupos allűrök hiányoznak. Ehelyett valami furcsa felaszabadultságot érzek, ami felaszbadított a bennük lakó nyolcvanas évekbeli rokballada hőst. Austin mellett Minnesota ahonnan jó zenékre lehet számítani mostanában.

(The National – Exile Vilify) Korábban itt megénekelt kedvencem, a National zenekar készített egy dalt a Portal2 című konzolos játékhoz. Eszem megáll. Ez olyan dolog, aminek józan ész szerint nem szabadna lennie. Hiszen alig vagyunk páran, akik PS3-at és a Pitchforkot egyaránt használjuk. Velük inkább vörösbort innék valahol a hetedik kerületben.

(Beans on Toast – MDMA) Nagyon vékony jégen táncol az, aki kiáll egy gitárral és társadalomkritikus dalokat énekel. Ez a fickó teljesen megvett. Nagy magabiztossággal marad a menő oldalon. Kevés dolgot köszönhetünk az utóbbi 50 év baloldalának. Ebből egyik a metsző társadalomkritikát megfogalmazó dobozgitáros nonkonformista fazon. Billy Bragg hagyományát ápolja ez a szétcigizett hangú fiú, akivel szintén lecsúszna 1-2 pint sör valahol. Ha látjátok egy utcasarkon, dobjatok neki meg a kutyájának egy kis pénzt!